Az Iaidoról

-PA-  2022.05.01. 08:46

IAIDO

 

... mint minden sportnak legfontosabb eleme a szüntelen gyakorlás, gyakorlás és gyakorlás. Gyakorlás az edzőteremben, gyakorlás fejben és szinte mindenhol, ahol el tudunk szakadni a külvilágtól két percre.  Sportolóként magam is csináltam, de edzőként pedig már értettem is ennek a lényegét... Mesterré válni abban, amit az ember csinál. Ez a sportban talán jobban szem előtt van és a hagyománya – kialakulása - az ősemberig vezethető vissza. Az életben maradásért, az élelem megszerzésért és a faj fennmaradáséért a meglévő képességeket kellett tovább fejleszteni és kitalálni olyan eszközöket, amellyel hatékonyan lehet biztosítani a megélhetést, a fennmaradást, a megélhetési terület biztosítását, majd ezzel egy időben más területek meghódítását, a saját „uralmunk” alá vonását. 

Az ókori olimpiák gyakorlatai, és így ebből adódóan a mai sportágak többsége, de leginkább is a küzdő sportok az ősidőktől fogva meglévő háborúzások stilizált jegyeit viselik. 

Autentikus forrásból tanulni, legyen szó bármilyen mesterségről, szakmáról, művészetről, de nyugodtan ide vehetjük a sportot is azt jelenti, hogy megőrizzük elődeink hagyományát magunkban és megpróbáljuk azt tovább adni a következő generációk számára.

 

A most választott sportágamban, ami az iaido, ez a hagyomány a korai szamuráj harcosok harc közbeni tapasztalatán, az abban az időszakban kialakuló vallási, de Japánban leginkább zen (buddhista) irányzat kialakulásán keresztül kerülhetünk közelebb a keleti harcművészetek megértéséhez. 

A gondolkodásuk a világról, saját magukról teljesen más, mint itt Európában, mi itt nehezen értjük az ázsiai mentalitást. A sporthoz való kapcsolatunk hasonló, de az odavezető út és felkészülési módszer teljesen más, történelmi és kulturális okokból kifolyólag.

 

Hosszú, közel egy év után döntöttem el, hogy belevágok. Úgy gondoltam és mai is azt gondolom, hogy az iaido-t még nyugdíjas koromban is tudom majd gyakorolni. Leendő iaidoka-ként már látom, ez egy hosszú út lesz. Szeretném meglátni, megtapasztalni az utat, azt, amit számomra most jelent... és leginkább azt, amit valójában jelent.

Iwata Sensei kyoto-i bemutatója után a következőket mondta: „Nyolcvanöt éves koromban értem el, hogy elégedett lehettem magammal.” Közel ötven év szűntelen gyakorlás és a létező legmagasabb fokozatok után... 

A dojo-ban kemény fizikai és mentális munka folyik, amivel az iaido-n keresztül, Mesterünk irányításával, olyan tapasztalok birtokába juthatunk, mint a tisztelet a hagyomány iránt, mestereink és a fegyverünk iránt beleértve az egymás iránti tiszteletet is. Kiegyensúlyozott, harmonikus mozgás, nagyfokú koncentráltság, precizitás, és az alázat. Szellemünk, testünk és fegyverünk eggyé válik a hosszú gyakorlás során. 

Az iaido olyan, mint egy éber tudatú, mozgás közbeni meditáció, sport, művészet és filozófia.

Azt olvastam, hogy a legmagasabb fokozat minimum 28 év alatt érhető el... de addig még sokat kell gyakorolnom és fejlődnöm, és ha megérem... 86 évesen, akkor majd elmondom, hogy a mai gondolataim helyesek volta-e.